Mitől haladó jógagyakorló valaki?

Mitől haladó jógagyakorló valaki?

Neked milyen kép jut eszedbe a “haladó jógázó” kifejezésre? Egy lótuszpózban lebegő Luke Skywalker? Egy csukott szemmel, egy kézen kézenálló Superman?

Előtted milyen kép jelenik meg, ha azt mondom, “haladó jógázó”? Egy lótuszpózban, megfeszítve ülő szuperjógi? Valaki, aki annak mondja magát? Valaki, aki az összes vinyasa sorozatot végigcsinálja az órán? Valaki, aki minden jógapózból a nehezebb verziót veszi fel az órán?

Egy ideig én is úgy gondoltam, hogy csupán az ügyesség, hajlékonyság, erő, és a minél bonyolultabb jógapózokba mosolyogva belehelyezkedés képessége tesz valakit haladóvá. Én is átestem az erőből nyújtás, határok túlságos átlépése, türelmetlenség, és egóból jógázás csapdáin. Azt hiszem, hogy ezek fontos lépőkövei a jógaösvényen tett utunknak. Ha más mondja, nem hisszük el neki, saját magunknak kell megtapasztalni ezeket a fontos szakaszokat, be kell gyűjteni az arcra eséseket, izomhúzódásokat, hogy ezek emlékeztessenek. A gyerek se hiszi el, hogy forró a kályha, amíg meg nem fogja.

Számomra a haladó jógázó elsősorban tiszteletben tartja a határait, figyel a teste jelzéseire, elfogadja azokat és nem árt magának. Nem fél az újdonságoktól a jógaszőnyegén és azon kívül se. Alázattal, rendszeresen gyakorol és ha valami nem sikerül elsőre, akkor újra próbálja, de nem görcsösen, ragaszkodásokat kialakítva, és főleg nem úgy, hogy önmagát, a képességeit és testrészeit szidja, hibáztatja. Nem fél segédeszközöket, téglát, hevedert használni, mert tudja, hogy ettől nem lesz kevesebb. Tudja, hogy a sok haladó, cirkuszi póz bemutatása mit sem ér a belső figyelem nélkül. Számomra egy haladó jógázó figyel a légzésére, a tekintete, figyelme fókuszált és nem azt nézegeti, hogy a szomszédja csípője mennyivel nyitottabb, ki nézi őt a teremben és mikor lesz már vége az órának.


Egy haladó jógázó nem versenyez a csoportos órán, nem akarja a többieket lejógázni, nem akar a legjobb lenni, mert tudja, hogy nincs éremosztás az óra végén. Őszintén, a legtöbb jógaoktatót nem érdekli, hogy ki milyen szuperhaladó pózt tud bemutatni, ha nincs mögötte alázat, fókusz és belső fegyelem. Én személy szerint azt szeretem látni, hogy a gyakorló mer más lenni, ezért ha neki már nem esik valami jól, akkor mer gyermekpózban pihenni, vagy mer egy könnyebb változatot gyakorolni. Egy haladó jógázó alázattal gyakorol “kezdő” jógapózokat is, tudja, hogy a testnek pihenésre is szüksége van, nem akar mindig 100 százalékon teljesíteni, csak a legnehezebb ászanákat gyakorolni.

Egy haladó jógázó tudja, hogy az ászanagyakorlás csak egy kis része a jógának és igyekszik a jóga életmód tanításait a hétköznapjaiban, a szőnyegen kívül is alkalmazni. Tudja, hogy nem tökéletes, elfogadja magán azt, amin nem lehet változtatni, de igyekszik azokon a dolgokon változtatni, amikhez van kulcsa. Tudja, hogy a jóga egy soha véget nem érő utazás, nincs olyan, hogy elértem a szuperhaladó szintet, akkor abbahagyom. Talán a legfontosabb, hogy mer nevetni, jól érezni magát, örömből, saját maga miatt jógázik. Tudja, hogy ez egy életünk végéig tartó önismereti út. És tudja, hogy az ászana, a jóga egy eszköz a belső csendesség felé vezető úton.