Gondolatok a kartámaszos workshopról

Gondolatok a kartámaszos workshopról

A jógában és az életben is hajlamosak vagyunk elkényelmesedni, belesüllyedni a biztonságos megszokottba. Panaszkodunk, hogy nem jó, változtatni kellene, de sokan nem merjük a kezdő lépéseket megtenni.

A jógában és az életben is hajlamosak vagyunk elkényelmesedni, belesüllyedni a biztonságos megszokottba. Panaszkodunk, hogy nem jó, változtatni kellene, de sokan nem merjük a kezdő lépéseket megtenni. Ti, a szombati workshopunk résztvevői a legnagyobb lépést azzal tettétek meg, hogy összeszedtétek minden bátorságotokat és jelentkeztetek. Nem volt kifogás, hogy ez nekem úgyse fog menni, nem bír el a karom, nem érek rá. Ha meg se próbáljuk gyakorolni ezeket a pózokat, honnan tudnánk, hogy nem bír el a karom és nem vagyok rá képes. Azért mert valaki azt mondta nekünk 20 évvel ezelőtt egy tornaórán, vagy a játszótéren, hogy béna vagy, neked úgyse megy?

Akik eljöttetek, kitartásból és belső tűzből jelesre vizsgáztatok. Egy ilyen témájú, 4 órás workshop igazi kihívás fizikailag és mentálisan is. Nagyon feszegettük a határainkat. A második etapban láttam a szemetekben, hogy még a legkitartóbb, a normál jógaórákon minden vinyasa sorozatot elvégző jógázók is elérték mentálisan a küszöböt. Lehet, hogy furán hangzik, de ennek örülök. Az én oktatóm mondta nekem egyszer egy haladó tábor 3. napján, amikor legszívesebben hazamentem volna, hogy a holtpontokon intenzív gyakorlással lehet átjutni. Nem futottam el a kihívás elől és igazi lett. A saját gyakorlásomban és a jógaszőnyegen kívül is erősödtem akkor. Fejlődni stresszhelyzetben lehet a legjobban. Vívjuk meg a belső harcainkat, győzzük le az egónkat, akadályainkat a jógaszőnyegeken, mert utána ezeket a csatákat az életben sokkal könnyebben fogjuk venni.

Szombaton nem csak azon volt a hangsúly, hogy fel tudod-e venni az ászanát, hanem sokkal inkább azon, hogy meg mered-e próbálni. Nem sikerült úgy elsőre, mint gondoltad? Nem számít. Elestél, vagy nem tudtad felemelni mind a két lábadat? Nem számít. A legfontosabb, hogy át mertél lépni egy küszöböt, megtetted ami tőled telt, odatetted magadat. Ne add fel! Ha százszor visszahuppansz a talajra, semmi baj, százegyedszer is vedd fel az ászanát. Közben figyeld magadat, hogy ha fizikailag megvan minden a kivitelezéshez, mi esetleg az a mentális blokk, ami miatt nem sikerül megtartani egy ászanát. Legtöbbször fizikailag képesek lennénk rá, de mentálisan még nem. Lehet, hogy a valós életben is túlságosan ragaszkodsz a biztonságos alapokhoz, nem mersz kockáztatni, nem mersz elemelkedni a materiális dolgoktól, félsz, hogy mi lesz, ha nem te leszel kontrollban. Érdemes ilyenkor a bennünk felmerülő gondolatokat meghallgatni és ezeken is dolgozni.

Kedves jóginik! További jó gyakorlást kívánok nektek. Ne adjátok fel a jógaszőnyegen és az életben se! Szombaton bebizonyítottátok, hogy mindenre képesek vagytok.

Ne felejtsétek, szárnyak nyitva (deszkapóz aktivitása, lapockák széthúzva, talajról erőteljesen toljuk magunkat), csőrünk előre (mellkassal, szegycsonttal előre törekszünk). Szárnyak nyitva, csőrrel előre és semmi nem akadályoz meg abban, hogy szálljunk.

“Ha egyszer megízlelted a repülést, utána úgy fogsz járni a földön, hogy szemed az eget fürkészi, mert ott voltál fent és oda vágysz vissza.” – Leonardo da Vinci

A workshopról képeket a Facebook oldalamon találsz.