Erika, te hogy bírod ezt?

Drága Jógások! Köszönöm nektek azokat a leveleket, amiket írtok, amiben tartjátok ti is bennem a lelket. Annak külön örülök, hogy az én kitartásom titeket is inspirál és lelkesít valamennyire. Tudom, hogy tőletek is páran nagyon nehéz helyzetbe kerültek a most már egy éve tartó cirkusz és korlátozások miatt. És mindenki szenved valamivel, senkinek se jó már ez a helyzet. Mégis, én mit teszek, hogy ne bolonduljak meg?

Honnan szerzem az erőt és a kitartást?

Néha már nem tudom saját magam se. Az biztos, hogy a lassan két évtizedes jógagyakorlás sokat segített. Valamint az is, hogy sok évet éltem külföldön, sokat utaztam ismeretlen, távoli országokba, ahol mindig rá voltam utalva saját magamra vagy a férjemmel egymásra. Ezek az élethelyzetek mind nagyon megerősítettek mentálisan. Elmesélek egy vicces esetet. A csütörtöki, újabb végeláthatatlan korlátozás bejelentése után annyira ideges lettem, hogy muszály volt relaxálnom. Egy vizualizációs gyakorlatot végeztem, amiben egy ösvényen kellett sétálni, az ösvény kétfelé ágazott, mondta az oktató, hogy balra van egy ösvény, de az tele van akadályokkal, nehézségekkel, az ösvény végén egy kastély van, de a kapuja be van zárva, oda nem mehetünk most. Az én elmém hogyan reagált erre? Mi az, hogy akadály? És a képzeletem már vitt is át minden akadályon, és kidöntötte a kastély kapuját. :) Na, ennyire sikerült már megerősödnöm, és úgy érzem, hogy ezek az igazságtalan, dühítő korlátozások még jobban megerősítenek most. 

Ami probléma, az igazából lehetőség

Egy korábbi meditációs tanfolyamon volt pont témánk ez a mondat. Mi az, amit eddig problémának tekintettem, és hogyan lehet abban a tanulási, fejlődési lehetőséget megtalálni? Leírva mindig egyszerű, de a valóságban ez egy fájdalmas folyamat lehet. Sokkal kevesebb energiát emészt fel a panaszkodás, a kifelé mutogatás, mint valami új dolognak a megtanulása. Sokkal könnyebb várni a megmentőre, a felszabadítóra, mint magunknak megtalálni az utat a szabadság, a megoldás felé. Tudom, mert én is vissza-visszaesek abba, hogy újra elhiszem az illúziót, hogy valaki majd megment, segít, támogat, csak mindig rájövök, hogy a legtöbbet saját magamon én tudok segíteni. Ennyit életemben nem brainstormingoltam még, mint az egész hisztéria kezdete óta, mert mindig érzem belül, hogy van másik megoldás, van másik lehetőség, van lehetőség. Amikor nem jut eszembe semmi, akkor szoktam az elmét kikapcsolni (relaxációval és jógával) vagy elmegyek sétálni. 

Légy víz, barátom!

Az egyik dolog, ami nekem nagyon sokat segít, az az, hogy próbálok vízként alkalmazkodni a körülményekhez. Ahogy Bruce Lee mondta, ha a vizet pohárba töltik, a pohár formáját veszi fel, ha üvegbe, az üveg formáját. Légy víz, barátom!

Persze nem mindig könnyű, mert néha legszívesebben összetörném azt a poharat, amibe belekényszerítenek, de aztán rájövök, hogy a víz sokkal könnyebben formázható, mint a pohár. Lefordítva, mi könnyebben hozzá tudunk igazodni a körülményekhez, mint a körülmények hozzánk. Ez a téma meg is ihletett és a saját tapasztalataim alapján készítettem hozzá egy flow jógagyakorlást. Itt meg tudod nézni, ha érdekel. 

Ez a hivatásom

Az én misszióm, életcélom az, hogy kitapossak járatlan utakat, sötét helyekre bevigyem a fényt, és ha valaki önszántából jönne velem, akkor támogassam az úton. A jóga és a coaching éppen ezért tökéletes területek számomra, mert mindegyik pontosan erről szól. A sötétséget (illúzió, hiedelmek, gondolatminták, félelmek, fájdalmak...) igyekszünk leküzdeni, és egyre előrébb haladni a jóga (megszabadulás) és az önismeret ösvényén. Ezt a hivatást nehéz körülmények között is igyekszem folytatni, nem csak akkor, amikor minden tökéletes és szép.

Mi segíthet még épp ésszel átvészelni ezt a mostani helyzetet?

Saját magamon azt tapasztalom, hogy a küzdelem feladása sok energiát szabadíthat fel. Az olyan küzdelem feladása, ami olyan dolgok ellen irányul, amiket mi nem tudunk megváltoztatni, amik a mi hatáskörünkön kívül vannak. Újra a Tudatos jelenlét tanfolyamra kanyarodok vissza, ahol a második héten foglalkoztunk az elfogadás tudományával, és mindazt tudatosítottuk, hogy mi ellen küzdünk, mit nem fogadunk el. Kűzdök-e az ellen például, hogy most online lehet csak jógázni? Küzdhetek, várhatok, de előbb-utóbb kénytelen vagyok elfogadni, hogy most ez van, úgyse tudok mit csinálni. Kűzdök az időjárás ellen? Lefújhatom a túrát, vagy jól felöltözhetek és kimehetek a hidegben és egy kisebb esőben is. 

Ha egy dologra megtanított az elmúlt időszak, az az, hogy tényleg nagyon sok minden fejben dől el. Ugye milyen jó, hogy ebben nekünk sokat segít a jóga? 

Gyakoroljunk továbbra is együtt! Nézd meg az aktuális órarendet itt.

Erika